A sötét bábokat irányító, tapasztalt játékos nem igazán szokott úm. fővarikat játszani (az utóbbi években legalábbis, az adatbázisok szerint), az ilyesmi viszont még fejlődő sakkozók esetében mindenképpen gátat jelentene. Pl. mindig csak a modern/1..b6 stb védelmet játszani, mindenféle kétes megnyitásokat (1.Hc3/1.h4/1.a3 stb) alkalmazni, vagy akár csak parti közben "találni ki" vmiféle megnyitást - ilyesmi csak akkor lehet eredményes, ha az ellenfél nem eléggé képzett. Ha sokkal tapasztaltabbak vagyunk mint az ellenfél akkor beválhat, de az örökös rögtönzés nem nevezhető a sakkhoz való igényes hozzáállásnak.
Magamnak azt szoktam mondani h. nem kell az elméletet a 10-15. lépésig sem tudni, de megpróbálni visszaemlékezni mindenképpen hasznos, mivel éppen azok a legerősebb lépések az adott állásban. És egy jó állásból már rögtönözni is jobban lehet, mint egy rosszból. (Ha csak nem vadul taktikus, mivel azt tényleg pontosan, a bonyodalmak végéig kell tudni.) Senki nem fogja számon kérni, h. miért nem tudtad a kedvenc szicíliai változatodat akár csak a 15. lépésig. De legalább vmeddig megpróbáltál visszaemlékezni, és legközelebb igyekszel még jobban tudni.
A tapasztalat az, h. a legtöbben (IM szint alatt ) még addig sem játszanak elméletet ameddig azt még én is megjegyezni képes vagyok, pedig én ilyen kevés versenyzés mellett elfelejtem a varikat. (Abban is van vmi, hogy a keveset versenyzőnek ezért nem is érdemes túl sok elmélettel tömnie a fejét, de legalább példajátszmákat nézni a kialakuló állástípusokra kötelező. És persze kárára nem válik senkinek ha bizonyos varik a kedvencévé válnak és specializálódik bennük. Egy szint után már a specializáció is nagyon fontos. De idő (=sok játszma ) kell ahhoz is, hogy a kedvenceit megtalálja az ember, és azok mellett kitartson. Olvastam valahol, hogy annak könnyebb a dolga, aki képes mondjuk csak horrorfilmeket nézni minden este szórakozásképp. De annak, aki egy könyvtárba betérvén, nem volna képes egyetlen jó szerzőtől sem sok könyvet olvasni, hanem inkább választ sok szerzőtől egy-egy könyvet, sokkal nehezebb. Én egyértelműen az utóbbi csoportba tartozom, ezért nekem az átlagnál sokkal-sokkal több időbe kerül egy-egy védelem, változat mellett megállapodnom. Előbb mindenfélét kipróbálok.)

Visszatérve a partihoz, szerintem ellenfelem leginkább megzavarni akart e nagyon szokatlan megnyitáskezelésével. Aki egyébként, e parti előtt, a legutóbbi 18 érzékszámszerző összecsapásból (FM-ek, vmint 2300 felettiek ellen, többségében), csupán 1x vesztett, egy IM tudású játékos ellen. Az aktuális csapatbajnokságban pedig 7-ből 7 ponttal állt eme záró forduló előtt, a legyőzöttek között több FM-mel. (Szóval, nagyon örültem h. nekem sikerült.)

A gyanús 2..b5 után pl. az azonnali 3.a4 is megért volna egy próbát (..b4 van rá, amire a c4 mező máris lyukas lesz, pl. egy b1 pacinak), de ami végül a középjátékra kijött, az is ismerős állás volt.
A 33.Kg2 még remiajánlattal történt, amit sötét elutasított, pedig világos jobban állt már.
A Rybka3 elemzése szerint a tett 38.Ve3 az "+/-", 38..Vc7 39.Ba7 utáni állás pedig már "+-" (2 egész feletti pozícióelőny) volt.
A szívósabb 40..Ff7-re pedig 41.Kg1(!) is "+-" (2 egész felett) lett volna.

Mindenesetre, nem lehetett jó ezt a partit feketével játszani, mivel nem sok fogás akadt fehéren, és ugyebár a remifór előnye is vele volt.

Egyébként, ..e6-tal és ..f5-tel már korán kísérletezni kellett volna. Szerintem.